Dolnik Miklós (1953 -2005) grafikusművész kiállítása a Násfa Antik Galériában



Dolnik Miklós kortárs grafikusművész csupán két éve halt meg - 2005-ben - és életművének szakmai és művészettörténeti értékelése még nem történt meg. Ez a kiállítás szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy Dolnik Miklós munkái ismertebbek legyenek, s a jelenkor gyüjtői felfedezhessenek maguknak egy olyan művészt és annak alkotásait, amelyeknek biztosan helyük lesz a jövő gyűjteményeiben. Dolnik Miklós soha nem volt divatos grafikusművész, soha nem sztárolta őt senki, soha nem tolta előtérbe önmagát, mert erre születése óta képtelen volt. Ez az önként vállalt magányos sors szabaddá tette őt és művészetét, nem igazodott - nem kellett igazodnia művészetpolitikai irányelvekhez, művészeti csoportokhoz és körökhöz, mindvégig a maga különleges útját járta. Ez az út pályafutásának kezdetétől egészen utolsó korszakáig a szatírikus hangvétel jegyében haladt. Nem kísérletezett stílusokkal, technikákkal, nem kereste önmagát és művészi önkifejezésének lehetőségeit, mert szinte az első pillanatoktól kezdve tudta, hogy mire vállalkozik művészként. A hang, amellyel megszólít minket, időnként az abszurd és a groteszk hangja is, olyan kiáltások ezek, amely szembesít minket való világunk torz mivoltával, azzal az embertelenné váló és eltorzult világgal, amit mi magunk hozunk létre, s melyben szerepeinket játszuk napról napra. Tükröt tart elénk, melyben lehetetlen nem látnunk azt a valóságot és azt a világot, amit talán ő jobban látott, mint mi magunk. Irodalmi elődjének talán La Fontaine: Állatmeséit és Orwell: Állatfarmját gondolhatnánk. Mint alkotó, olyan szubjektív mitológiát és jelképrendszert hozott létre, mely párosul magas szintű szakmai, grafikusi felkészültségével s ez együttesen a régi, nagy mesterek sorába emeli őt.

Herth Edit