Felényi Péter képzőművész A föld sebei c. acélplasztikai kiállítása a Násfa Antik Galériában




11 éves kora óta fest, festőnek készült és tanult, s amikor fest, a festett felületekből is a plaszticitást szeretné elővarázsolni, de igazi alkotói lételeme az acél, a hegesztőpisztoly és a flexvágó, melyekkel dinamikusan rajzol a térben és a vasban. Érti, szereti, de nem vonza igazán a figurális ábrázolás, másutt keresi a művészi kihívást. Az általa képzett terek minden pontján formák, fények, feszültségek keletkeznek. Erőteljes ábrázolás, az erők iránya és sodrása jelenik meg munkáiban, a mozgás, a sebesség és az egyidejűség bemutatása mellett. Alkotásaiban azokat a pillanatokat érhetjük tetten, amikor a fény, a tér és az idő feszültségei elérnek egy drámai csúcspontot, ahol a feszültségek már nem fokozhatók tovább, s valami új dolog, valami új minőség törvényszerűen megszületik. Újfajta harmónia, élet, gondolat keletkezik, valami, ami áthatolni és felszínre törni képes bármilyen anyagon keresztül. Acélplasztikai munkáit mindig terekbe tervezi, konstruktív, apokaliptikus reliefek ezek, melyek az ő legbensőbb törvényei szerint nyerik el végső alakjukat, fényviszonyokkal kísérletezik, mint egy festő, de tömeg és mozgásviszonylatokkal, mint egy szobrász. Munkái különleges feladatot rónak ránk nézőkre, be kell hatolnunk a látvány mögé, s meg kell keresnünk a jelenség lényegét, nem engedi meg nekünk, hogy megálljunk a plasztikai élménynél, annál sokkal tovább kell mennünk, s követnünk kell azt az utat, amit a térben s a létezésben ő meghatározott.
A létezés minden formája örökösen változik, a változások gyakran durván és erőszakosan következnek be, sebeket, fájdalmat, eróziót, tisztátalanságot okozva a földi létezésben, de ezeket a változásokat örök törvénynek tartja, s magát a törvényszerűséget emeli ki. Vaskori szobrász modern eszközökkel, aki odaüt az anyagnak, aggresszív erőkkel: tűzzel és kalapáccsal, flexxel formálja az acélt, hogy a saját igazságát kikényszerítse és létrejöjjön az anyag optimális állapota, egyrészt rusztikussá és drámaivá, másrészt mégis lírai értelművé váljon keze alatt az acéllemez és a mindennek közepén megnyíljon a tér: az új, kipattanni készülő pozitív minőség jöjjön létre. Egyszerre ősi-archaikus és modern, az örök értékek és igazságok és a tiszta, új minőségek keresője.
Útkereséseinek nincs végállomása, nem szeret megérkezni, csak utazni. Intuíciója éles - sőt szarkasztikus - logikával és igazságkereséssel párosul, mely nagyhatású, újszerű formavilágot hoz létre, ami csak rá jellemző.
Egy festő, aki a bécsi festészeti akadémia elvégzése után elment az Óbudai Hajógyárba hegesztést tanulni, hogy saját gázpalackjai lehessenek s kedvére formálhassa az acéllemezt… Mindent megtanult az anyagokról és az eszközök használatáról, amelyek munkáihoz kellenek, szilárd nézetei vannak, melyek rendíthetetlenül vezetik őt saját kísérletező – de mindig alázatos - művészi útján, s ez az út elvezette őt Itáliába, Németországba, Svájcba. Jelentős galériák és gyűjtemények birtokolják a Felényi acélplasztikákat…. S ő erről csak ennnyit mond: „Én soha nem jeletkeztem sehová …..” Igen, így nem lehetett kirekeszteni őt az állami mecenatúrából, megrendelések és pályázatok sorából, mert soha nem kilincselt sehová.

Herth Edit





NÁSFA ANTIK GALÉRIA Budapest, V. Falk M.u.22.