Ki is Frey Krisztián?
Misztikus tehetségű festő?
Értelmezhetetlen autodidakta?

Frey Krisztián festő pályafutásának első szakaszában , mint „autodidakta„ (akadémikus képzettséggel nem rendelkező) művész, több nem absztrakt képet festett, több stílusban és irányzatban igyekezett megmutatni tehetségét, bebizonyítandó a világnak, hogy ő is festő. Azonban igazi festőnek, kép-írónak – ahogyan ő nevezi önmagát, csak az 1950-es évek második felétől tartja magát. Ekkor festi első olyan képeit, amelyeken megjelennek a kalligráfiák, ekkor talál rá a szürke színre is, mely festészetének jellemzőjévé válik. Gelencsér Rothman Éva – Frey Krisztián monográfusa - szerint Frey életművében nem lehet igazi korszakokról beszélni.
„Én harminc éve ugyanazt csinálom…” - fogalmaz maga az alkotó. Mit is csinál ?
Művészi önkifejezésének egyik eszközeként az írást – néhol az olvashatatlanságig eltorzítva – használja, kalligrafikus képalkotó elemei azonban nem törekszenek dekorativitásra, mint az ősi kínai vagy zen jelek, bár érdeklődése erőteljes a misztikus és meditatív Zen-buddhizmus iránt. Érzelmeinek, gondolatainak másik kifejezője a spontán, akció jellegű festésmód, amit az absztrakt expresszionista elődök is használtak, gyakran nem ecsettel alakítja ki a kép felületét, hanem csurgatja vagy ujjaival keni fel a festéket a felületre, s ezzel különböző vastagságú és hangulatú textúrát alakít ki. Frey saját festészetét váltakozó tempójú gesztus festészetnek nevezte, melyben tér és idő szerkezete felbomlik, a múlt és jelen pillanatai egyidejűleg vannak jelen képein, egymásra írt töredékek formájában. Az 1990-es években készült munkái közül többet akár naplóként is értelmezhetünk, néha magyarul, máskor németül vagy angolul rögzíti gondolatait: „vettünk pulóvereket„ ….
”Nincs egy normális színem ….” E feljegyzések mindig pontosan meghatározzák a közlések pontos időpontját (év, hó, nap) s ezen „adatokat” címként is adja képeihez, napról napra, évszakról évszakra vezet minket az őt foglalkoztató gondolatok sodrába.
A 90-es években készült ún. hajtogatott képein jelenik meg először a színelmélet és a matematika összefüggésének kutatása, az az arányszámítás, mely alapján a színek fényértékéről és a többi képalkotó elem rendjéről döntött, s alakította ki szimmetrikus rendszereit. Az előzőleg összehajtott papír meghatározta a képmezőket, majd a rá jellemző és a magyar festészetben előzmény nélküli szenvedéllyel építette fel kalligrafikus rendszerét. Az írás írás maradt, de most már nem, mint információ-hordozó, hanem mint képelem mutatkozik meg, munkát és fejtörést okozva a befogadónak, akit arra késztet, hogy vegyen részt drámai hangvételű játékában…. törekedjék a megértésre.
Frey alkotásait úgy tartották számon, hogy 1972 után már egyáltalán nem festett színes képeket, egy kivétellel, amelyen viszont a kalligrafikus elemeket nem alkalmazta, kizárólag a színek dominanciája érvényesült. A Násfa Antik Galériában bemutatásra került 1991. évben készült, nem hajtogatott képek között több színes alkotás is található – e munkák korábban még nem szerepeltek kiállításon, a közönség még nem láthatta őket. E valóban ritka kép-írások arról tanúskodnak, hogy Frey Krisztián 1991-ben kísérletezett olyan művekkel is, ahol a kalligráfiát és a színek dominanciáját együttesen is alkalmazta.
A kiállításon bemutatásra kerül néhány Frey Krisztián mű az 1960-as évek végéről és az 1970-es évekből is. E művek között található néhány igen érdekes kollázs is, valamint egy a taxisofőri múltat idéző gesztus is, melyek a zürichi évek tanúi, egy átfogó életmű értékközvetítő jelzései.

Herth Edit